A Szálkák ​​Pilinszky János 1972-ben megjelent, nagysikerű verseskönyvének új kiadása. A kötet anyaga 1971-ben keletkezett, mai költészetünk egyik nagy eseményét és meglepetését keltve, hiszen a költő szikár-aszkétikus életművét, a versszám tekintetében szinte a kétszeresére növelte. E váratlan termékenység igazi jelentőségét azonban természetesen nem ez a külső körülmény határozza meg. Pilinszky János, anélkül, hogy eddigi életműve világától elszakadt volna, amelyet a Nagyvárosi ikonok c. gyűjteményes kötete reprezentált, ezekkel az új versekkel valósággal új korszakot is nyitott költészetében. Szemlélete, ars poeticája, költői szótára látszólag nem változott, e kötet olvasója mégis úgy érezheti, hogy a versek formája és belső hangja más, mint eddig. Sorsszerű-személyes, emberi élmények szólítására egész költői világát újra hangszerelte Pilinszky. A világról való szigorú, apokaliptikus látomás, a „komor mennyország” helyébe az emberi lét eseményeibe való belenyugvás, elfogadás és szeretet melegebb színeivel „átvérzett menny” került, a szabadvers felépítésű „vers-szálkák” – nagy költészet jelenlétéről valló – egyszerűségével.