A modern magyar irodalomtörténet és kulturális emlékezet és olvasói szeretet egyik legnagyobb dilemmája, hogy kiadható és olvasható-e a Szabad-ötletek jegyzéke. Hol húzódik a határ az intim, személyes és a nyilvános, közös között? Egy zseniális költő fullasztó képekben, delejező metaforákban tomboló szövege lehet-e csupán orvosi dokumentum, patologikus kórisme, vagy szükségszerűen műalkotás, szürreális stílusjegyekkel, fontos életrajzi információkkal, amelyet jogunk van olvasni. Kik vagyunk mi olvasók? Lélek-kukkolók vagy megértő távoli barátok? Ha kezünkbe kulcsot is kapunk, benyithatunk-e ama „héttoronyba”? Akárhogyan is: ez az egyik legfelkavaróbb szöveg, amit valaha papírra vetettek. Ezt az érzést Felvidéki András feszült és pontos illusztrációi fel is erősítik.