A japán monda- és mesevilág hátborzongató alakjai elevenednek meg előttünk Ueda Akinari, a XVIII. század második felébenélt japán író elbeszélés-ciklusának lapjain. Kísértetek és rókatündérek, mindenféle szörnyek népesítik be ezt a világok, s néha úgy érezzük, mindez nem egyéb, mint a szerző elszabadult fantáziájának gátjavesztett csapongása. Ám a történetek olvasása közben rá kell döbbennünk, hogy voltaképpen nem is mesevilágba kerültünk, hanem a feudális Japán véres és embertelen valóságába. A hírhedt szamuráj-világ valóságát másképpen megjeleníteni, harmonikusabb, kiegyensúlyozottabb formákba önteni talán nem is lehetett; vagy ha igen, az csak a feudális hazugságok hirdetése lehetett volna. Ezért van, hogy amikor letesszük ezt a nagyon különös könyvet, úgy érezzük, mégiscsak valami igazat tudtunk meg egy tőlünk távoli világról.